reborn of a forgotten ebouchon

Ebouchon cut.

Lehet gyűlölni, lenézni, rálegyinteni, hogy „ááá hagyjuk már! Csak a plateaux! És abból is a minimum 2nd grade!” Az igazság az, hogy ha van otthon Stanwell, Brebbia, Savinelli, Peterson vagy Chacom pipád – de Szabód biztos- akkor nagyon nagy valószínűséggel az bizony egy ebouchon cut hanga. Briar. Bruyere. Ahogy hívni szeretnétek.

Bizony. Ezek a cégek a legnagyobb felvásárlói az ebouchon vágott daraboknak és ebben semmi Istentől elrugaszkodott dolog nincs.

Az ebouchon-ra vágott darabok a gyökérgumó vagy belsőbb vagy a gyökér alakja miatt plateaux vágásra alkalmatlannak bizonyuló külső részeket vágják. Ezzel szemben a gumó külső részéből vágják ki a plateaux darabokat meghagyva a gyökér durva külső felületét. Összességében elmondható, hogy a plateaux vágott darabok esztétikailag mindenképpen magasabb kategoriába sorolhatóak de funkcionalitását tekintve mind a két vágásból (tehát a gumó külső és belső részeiből) ugyanolyan jó minőségű pipát lehet készíteni. Itt azért megjegyezném, hogy mi pipakészítők is és a hangavágó mesterek is kerülik (amennyire lehet) a gumó teljesen közepét. Esztétikailag sem néz ki jól (bár a rusztikálás elfedi ebből adódó hiányosságait) és ez a része a fának nagyon lassan szárad. Nagyon tömör, kemény, a legrugalmatlanabb része a fának. Előfordul, hogy az ilyen részeket tartalmazó pipa szívásakor hamar csak egy pattanó hangot hallotok és aztán a pipán már csak Zsolti BuzGo segíthet. Ez lehet attól, hogy nem teljesen száradt ki, vagy éppen van benne egy olyan kis sérülés, repedés, lyuk ami a hő hatására tovább pattan.

Mindazonáltal, mindenképpen szeretnék felszólalni a rettegett ebouchon mellet illetve érdekében. Nem elfelejtve, hogy a high grade plateaux minden pipakészítő -és természetesen minden pipatulajdonos- kedvenc alapanyaga, nagyon könnyű megtalálni az ebouchon darabok szépségét. Minden ilyen vágott fának van minimum egy nemes oldala. Amelyik oldalon igenis szépek a szemek vagy amelyik oldalon szépen erezett, vagy igazából nagyon egyik sem, de mégis a végeredmény jó a szemnek. Nekünk pipakészítőknek a feladatunk az, hogy ezen tulajdonságokat ki tudjuk emelni a pipa készítése folyamán. Hogy ezt részleges rusztikálással, magával a pipa formájával vagy egyéb díszítő elemekkel érjük el az már a mi fantáziánknak, hozzáértésünknek és kreativitásunknak függvénye. Valahol azt is mondhatnám, hogy egy szép plateaux vágott fában a méretétől függően minden pipa benne van. (nyilván nem de nagy általánosságban igen) Egy ebouchon vágott fa nagyobb kreativitást igényel a készítőtől hacsak a végén nem szeretné egy az egyben az egészet homokszórni vagy rusztikálni. Itt jegyzem meg, hogy a már fent említett cégek sem véletlenül adnak ki olyan temérdek mennyiségű rusztikált-homokszórt pipát.

Szóval, lehet , hogy ezen darabok erezete messze elmarad a high grade hanga daraboktól, úgy gondolom, hogy a megfelelő pipakészítő kezében egyedi darabokká válhatnak.

Én személy szerint nem használok premade szopókát (egyrészt mert imádom magam készíteni akril/ebonit rúdból, másrészt szeretem ha a pipáim teljesen egyediek) de a premade szopóka nem egy ördögi dolog. Az összes már megnevezett nagy pipagyártó cég premade szopókákat használ. Van egy Savinelli Porto Cuervo-m amin olyan hitvány a premade szopóka, olyan gyenge kivitelezés, hogy gondolkodtam a gyárba való visszaküldésen. Szégyen rajtuk.

Visszatérve az ebouchon-ra.

Az ebouchon jó. Tőle félnetek nem kell. Mondá a pipások védőszentje. Már ha van védőszentje kifejezetten a pipásoknak.

A képeken bemutatott pipát rendelésre készítettem. Egy ebouchon vágott darabból, kihasználva egy kis részét a fának ahol a gumógyökér rajtamaradt. Bokote gyűrűvel díszítettem, a szopóka pedig 100% handmade, anyaga akril.

A koncepció az volt, hogy egy előgyártott anyagoktól mentes, nem high grade de mindenképpen high-end pipát alkossak egy ebouchon vágott fából, a kazán peremén antik hatással (mintha már gyújtva lett volna párszor – ez az egyik kedvenc adalékom amúgy a pipáimhoz) de összességében ragyogó és vibráló, a szemnek kellemes pipát készítsek. Kihasználtam a fa nyújtotta előnyöket és a formát úgy helyeztem el a darabban, hogy az a lehető legtöbbet megmutassa ezen darab hanga szépségéből. A bokote tökéletesen harmonizál a beige színű pipával (nagyon szeretem ezt a párosítást) és visszaköszön a hozzá készült pipa tömködőn is. A fa négy réteg dán olajat kapott, a fényében fésülködni lehet. Tökéletesen szelel, 9 mm-es szűrős. Az állvány zebrano, kifejezetten ehhez a darabhoz készült. Úgy gondolom, a küldetést teljesítettem.

Döntsétek el Ti sikerült e?

A pipa nem elérhető, rendelésre készült.